Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Görögország, Leros sziget, 2022.júl.16-25.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Leros, Lakki-öböl, 2022. július 16.

Délelőtt kimotoroztunk a Leros Marina kikötőből, és lehorgonyoztunk a közelében. Bár még nem volt meg a regisztrációnk, felhúztuk a lengyel zászlót.

A kokpit, és hozzá egy kokpitasztal:

Feltettük a bejárat fölé a sprayhoodot, hogy ellenőrizzük az állapotát, ami megfelelő, aztán le is vettük. Hőségben horgonyon nincs rá szükség. Jobban átfúj a szél a fedélzeten, és be a kokpitba, ha nincs fent.

Két dingi is van a hajóhoz és egy külmotor, amit beraktunk az egyik tárolóba, mert szívesebben evezünk a motorozás helyett. Jó alkalom, hogy kicsit átmozgassuk a felsőtestünket, és még környezetbarát is. Az egyik dingi egy kis méretű felfújható. A másik pedig egy furfangos találmány, a nesting dinghy, aminek nem tudom, hogy van-e magyar elnevezése. Még sose volt ilyen a birtokunkban, csak olvastunk róla, láttuk más hajósoknál, és most végre kipróbálhattuk. A bumm alatt kapott helyett, alatta rejtőzik a mentőtutaj.

A nevében a nesting szó utal rá, hogy egymásba illeszthető darabokból, a mi esetünkben két darabból áll. A fedélzeten a nagyobb darab látszik, alatta van a kisebb. Ezt a két darabot kell összeilleszteni, hogy egy használható merev falú dingit kapjunk.

Helyet spórol meg a hajón ez az ötletes megoldás. Viszont nehézkes összeilleszteni és összecsavarozni őket, még ilyen nyugodt vízen is. Itt van összeszerelve:

Az egyik vitorlázó meg akarta tőlünk venni, de nem adtuk el. Mindig is jobban szerettük a merev falú dingiket, mert lehet őket nyúzni, a felfújhatóhoz képest kevesebb odafigyelést igényel, kevésbé sérülékeny, amikor az ember partra fut vele, vagy stéghez áll.

Leros, Lakki-öböl, 2022. július 17.

Az öböl nemcsak a mi tetszésünket nyerte el, hanem a két világháború alatt az olaszok is szemet vetettek rá. Abban az időben a sziget az ő uralmuk alatt állt, és az öböl adottságai megfeleltek egy haditengerészeti bázis kiépítéséhez. A bázison szolgáló és a szigeten állomásozó olasz katonáknak és családjaiknak pedig két olasz építész tervei alapján felépítettek egy kisvárost az akkor még lakatlan öböl partjára. Ez lett Portolagio, egy 6-7 ezer fős, szinte csak olaszok lakta település. Miután a sziget 1947-től a görögöké lett, Portolagio nem vált szellemvárossá. A görögök beköltöztek a megüresedett házakba, a középületek pedig funkciójuknak megfelelően működnek a mai napig. Portolagio a Lakki nevet kapta, mai népessége 1900 fő körül van.

Az építészetért rajongó turistáknak jut itt látnivaló bőven. A lakóépületek mellett a mozi (akkor színház is), kórház, iskola, szálloda, templom, piactér, a széles sétányok, terek mind a modern olasz racionalista és fasiszta építészet példái keveredve bizánci építészeti stílusokkal.

A bal oldalon az 1930-as években Art Deco stílusban épült mozi, háttérben Agia Marina település fölé épült középkori erőd:

Egy menekülttábor épült a domboldalon a Leros Marina és a még működő haditengerészeti bázis közé. Látjuk a hajóról a szögesdrót kerítéssel körbekerített épületeket. Néha találkozunk az utcán sétáló menekültekkel, mind férfiak és fiú gyerekek mobiltelefonokkal a kezükben, nőt egyet se látunk.

Amikor az ember Görögörszágban jár, nehéz figyelmen kívül hagyni a macskákat és azt a különleges bánásmódot, amiben részesülnek. A szigeteken pláne. A szebbnél szebb bundájú cicák mindenütt ott vannak az utcán, és mindenhol gondoskodnak róluk az emberek. Kedvenc utcai jelenetünk, amikor a motorüléseken elterülve nézelődnek. De az autók teteje vagy a motorháztető is jó hely lehet, mert ott is látjuk őket. Itt mindhárom helyet elfoglalta egy-egy fekete-fehér macsek, muszáj volt megörökíteni:

Leros, Lakki-öböl, 2022. július 18.

Az éjjel-nappal fújó erős meltemi (északi szél) valamicskét csökkentette a hőségérzetünket, de még így is kibírhatatlannak tűnt a kabinban a 36 fok. Hajnalra lehűlt 26 fokra, ekkor kicsit magunkoz tértünk, és kieveztünk a partra futni, fekvőzni, hasizmokat karbantartani. Az utána következő úszás volt a megmentőnk. Az öbölben a víz meglepően hűvös, talán mert a meltemi folyamatosan felborzolja, nem hagyja eléggé átmelegedni a felső réteget.

Reggelink a szokásos két tükörtojás két szelet kenyérrel, rengeteg paradicsomos, uborkás, paprikás salátával, amit fokhagymával, lila hagymával vagy olivabogyóval ízesítünk.

A napi tennivalók között csak kisebb hajós munkák akadnak (legalábbis ekkor még ezt gondoltuk), amik nem befolyásolják az indulást. De a regisztráció még nincs kész. Dénes már szeretné kezében tudni az engedélyt, én viszont csuda boldog vagyok, hogy maradnunk kell még, mert a sziget túrázás szempontjából egy kincseskamra. Ösvény ösvény hátán. Csak a hőség az akadálya, amiért Dénes nem támogatja a nagyszerű ötletemet, hogy járjuk be mindet, menjünk el minden öbölbe, nézzünk meg minden kápolnát. De végül minden nap beadja a derekát. Cserébe én is csak minimális ellenállást mutatok a hajnali futásokkal szemben.

Ma a bőséges reggeli után Agia Marinába sétáltunk el, ahová egy hete a kompunk érkezett. Van ott egy hajós bolt, ez elég csábító volt Dénesnek, hogy útra keljen. Aztán mellesleg felsétáltunk az erődhöz (Panteli castle), a szélmalmokhoz, le egy másik öbölbe (Pantheli bay), és vissza Lakkiba, ahol bevásároltunk.

A meltemi mindkettőnk fodrásza:

A kékre festett kapuktól, kerítésektől mindig fellelkesedek:

A mediterrán növények között lenni felér egy aromaterápiával. Mindketten imádjuk az illatukat. Jókedvre derítenek, lelkesítenek, élénkítő, hangulatjavító hatásuk letagadhatatlan. Egyik nap elsétáltunk egy kakukkfűmező mellett, és legszívesebben ottmaradtam volna, befeküdtem volna a száraz bokrok közé, és egész nap élveztem volna a különleges illatukat. De ha csak egy illatot érezhetnék életem végéig, az az itteni tűlevelűek illata lenne. Ha kettőt, akkor a rózsáé lenne a másik.

A leroszi kakukkfűbokrok:

Mézből is a nagy kedvencünk a kakukkfűből, tűlevelűekből nyert méz.

Lejutottunk a Pantheli-öbölbe, ahol néhány fügefát találtunk érett füge nélkül.

Leros, Lakki-öböl, 2022. július 19-25.

A reggeli futásoknál kialakult egy rendszer, 2-3 nap futás az erősítő gyakorlatokkal vegyítve, utána 1 nap pihenő. Nagyon szép útvonalat választottunk fent a domboldalon a kis fehér házak, kertek között, hogy elkerüljük a parti utat, amin azért jönnek-mennek az autók, motorok, még ha kevés is. A kis kápolna, Panagia Lepida, ameddig elfutottunk, és aztán vissza:

A hozzá tartozó harang és a kilátás Xirokampos településre, az öblére és Kalymnos szigetre:

Ezért a látványért megéri a fáradtságot venni, és mindennap felmászni erre a kápolnás dombtetőre.

És mi vagy futva, vagy gyalog, de nap nap után meglátogattuk ezt a helyet. Útközben összegyűjtöttünk jó sok érett fügét a senkihez se tartozó fákról. Párszor előfordult, hogy a helyiek megállítottak minket, jelezték, hogy várjunk, és hoztak nekünk a saját kertjükben álló fákról zacskónyi érett fügét. Nagyon megköszöntük a kedvességüket.

Itt történt, hogy egész közelről nézhettünk farkasszemet egy kis kuvikkal (Athene noctua), Pallasz Athéné szent madarával. Így már érthető, hogy latin nevében ott az Athene a görög istennőre emlékezve. Bölcsen tűrte, hogy figyeljük és fotózzuk.